2018. február 23., péntek

Búcsú + új történet

Sziasztok!
Azt hiszem eljött a végső búcsú ideje. Még nem igazán érzem a hiányát a blognak, mivel csak pár napja lett vége, viszont tisztán emlékszem mennyire hiányzott idővel a You bring me back to life, szóval biztos vagyok benne, hogy egy idő után itt is észlelni fogom. 
Ez volt az eddigi leghosszabb blogom, három évig írtam, ami persze annak köszönhető, hogy sok szünet volt, amiért most is bocsánatot kérek. Voltak időszakok, amikor bántam, hogy ilyen történetbe fogtam bele, mert túl sok száll volt, amibe belegabalyodtam a szünetek alatt. Most is biztosan vannak elvarratlan szállak, amit szintén sajnálok. Megígérem, ha új történetbe kezdek, akkor nem lesznek hónapos kihagyások, vagy mindent kijegyzetelek magamnak, hogy az tiszta legyen számomra. 
De azt biztosra állíthatom, hogy imádtam a sztorit. Azt hiszem ez az egyik, ami tényleg egyedinek gondolok. Egyáltalán nem úgy indult, mint a megszokott sztorik. A fiúk nem voltak olyan híresek. Niallt örökbefogadták. Zayn nem lépett ki és végül elvette Perriet, amit nagyon nehezemre esett leírni, mert haragszom rá. Nem is kicsit. Ne lepődjetek meg, ha későbbi sztorimban nem éppen jófiúként jelenik meg majd, ha egyáltalán meg fog. 
Már a blog kezdete óta tudtam, hogy mi lesz a vége. Már akkor eldöntöttem, hogy a temetőben fog lezárulni, viszont ott még egyáltalán nem tudtam, hogy beleteszek egy Britet, aki átveszi Libby helyét Harry szívében. Spontán ötlet volt, amikor megjelent. Aztán pedig csak magától jöttek az ötletek írás közben. Remélem azért tetszett nektek Brit karaktere. Az elején tudom, hogy sokatok nem szerette, de nem tudom mi lett a vége felé. Megértem, hiszen egy évadon keresztül szinte csak Libby volt és akkor hirtelen megjelenik egy hisztis kislány, aki lassan főszereplővé növi ki magát. Mentségemre szóljon, amikor az ő karakterét alakítottam kicsit zűrös időszakom volt és valószeg azért lett ilyen, de legalább sikerült kiírnom magamból a dolgokat.
Nem tudom még minket mondhatnék nektek. Köszönöm, hogy velem tartottatok és bíztattatok, ami kicsit a végére elhalt, de nem gond. Én is utálok kommentet hagyni, mert lusta vagyok. Leginkább csak szívlelek vagy pipálok. Sok örömöt szereztetek nekem a történet során és valószínűleg a jövőben is fogtok. Nélkületek nem lennék sehol. Persze akkor is írnék, ha egyáltalán nem kapnék visszajelzést, mivel az életem rész, már jó pár éve és nem akarok tőle megszabadulni, annak ellenére, hogy alig van rá időm. Szeretek írni, megnyugtat. 
Úgy terveztem, hogy Harry szülinapján zárom le a sztorit, de hát a vizsgák miatt nem jött össze, de most elérkezett az utolsó pár sor, mielőtt teljes egészében lezárnám a történetet, amit hosszú ideig írtam. Köszönöm a 64 rendszeres olvasót, akik végigkövették a részeket. Köszönöm, hogy elolvastátok és velem tartottatok. Remélem a jövőben is találkozunk, hiszen készül az új sztori, ami sokkal lazább lesz, viszont a dráma sose marad ki belőle.
Köszönöm! Hamarosan találkozunk, ígérem, de most tényleg! xoxo

ITT érheted el

6 megjegyzés:

  1. Szia! Ha lenne lehetőség névtelenül írni, szerintem jobban menne a kommentelés mert mondjuk én mindig úgy szoktam..
    Nagyon szép történetet hoztál össze! Szépen felépített sokmindenre kitérve. Nagy munka lehetett! Az idő múlásával pedig megeshet hogy az olvasók csak megfeledkeznek a blogról mert olyan rég jártak itt.. Sajnálom hogy nem kaptál sok visszajelzést de örülök hogy ez nem állított meg! Nameg ott van az oldalmegjelenítés ami szerintem elég sokatmondó szokott lenni..
    Az első évadot imádtam! A nemmindennapi indítással na meg titokzatossággal mert idővel ismerhettük meg az előzményeket.. Nagyon tetszett a felépítése! Átjöttek tisztára az érzelmek Harry miken ment át a szerelme elvesztésével. De igazán nem kellett volna Libbyt megöletni.. Lehetett volna úgyis hogy csak megint eltűnt a végén megtalálják aztán a felépülése és happy end.
    Nade ha már így alakult.. Első gondolatom volt hogy szegény Harry milyen pehhes hogy megint sérült lányt fogott ki és újra végig kell mennie a történteken.. Lehet hogy idegesítő karakter volt a csaj, de ha belegondolunk a múltjába akkor tisztára érthető. Imádom hogy tiszta valóságalapú töri! Mármint hogy úgy viselkednek a karakterek ahogy igazából viselkednének ha élő személyek lennének. Sokszor változnak és lesznek nevetségesek a karakterek.. Szóval szerettem hogy komoly hangvitelű és a végére csak meg lett a happy end! :) Szép befejezés volt ahogy elbúcsúztak Libbytől és Harry még egy igent is kapott! Szép munka! Gratulálok! Köszi az élményt! :D
    Itt a végén pedig megsúgnám hogy az árvaházas töridet is imádtam és sokat sírtam Andy miatt. Nagyon meghatott. Akartam ott is írni de a végén nem volt névtelen.. Remélem ezt most sikerül elküldenem valahogy.. :D
    Orsy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia.
      Nem tudom, nekem be van téve, hogy bárki hozzászólhat még ha nem is tagja a bloggernek. A legtöbb történetemnél így van, mivel tudom, hogy sok olvasónak nincs profilja legtöbbször.
      El sem tudod hinni milyen boldoggá tettel azzal, hogy végül leírtad mit gondolsz a sztoriról, halas vagyok érte.
      Én is gondoltam arra, hogy elraboljak és utána ismét visszajön, de annak igen kicsi az esélye valóságban szóval elvetettem. Nem akarok olyan történeteket írni, amibe sosincs semmi dráma vagy fájdalom, az nem én vagyok. Ezért próbálom úgy írni őket, hogy ez erezhető legyen és örülök, hogy neked átjött.
      Koszonom, hogy velem tartottál.
      Igen Andy ott sem úgy volt tervezve, sőt semmilyen tervem nem volt vele csak jött az ötlet és bevontam.
      Nem hittem volna, hogy vannak ilyen régi olvasok is, de nagyon örülök neki.
      Köszönöm, hogy írtál és velem tartottál a hosszú úton.

      Evelyn xx

      Törlés
    2. Örülök hogy örülsz! :) Kommentelőként szeretek visszajelzést kapni. Hihi xD
      Én igazából nem vagyok annyira régi olvasó.. A lánykérési tervek ha jól emlékszek a címre volt az utolsó fejezet mikor elolvastam az egészet az árvaházas töri után rögtön mert az nagyon tetszett és alig vártam hogy újabb törit olvassak tőled. Persze csak 1Dt és inkább Harryt.. 😊
      Mikor befutott a banda akkor persze tudtam hogy ők a One Direction meg tudtam pár számukat amiket adtak klippet tévében. Aztán elfelejtődött. Most a téli hónapokban pedig nagyon rájuk kattantam csak 1Dt hallgatok és most abálom a történeteket wattpadról meg egy gyüjteményes oldalról a blogokat. Nagyon örülök hogy rátaláltam a gyüjteményre és eljutottam ide! 😁

      Törlés
    3. Nem baj az, a l;nyeg, hogy itt vagy. Azért hittem azt, mert YBMBTF már három éve befejeződött, nem hittem, hogy valaki olvassa a régi sztorimat is.
      Én nem is tudom mióta hallgatom őket, azt hiszem lassan 6 éve, igen valahogy úgy. Nem azt mondom, hogy még mindig a kedvencem, ahogy régen volt, de bírom őket, együtt és külön is. Renngeteg sztori van a wattpadon én is sokat olvasok, nem is tudom hány történetem van Harryvel a listámon.
      Én örülök, hogy megtaláltál :)

      Törlés
  2. Örülök hogy sikerült azt a hosszú kommentemet elküldeni. Nem is olyan bonyolult. XD Bocsi hogy a másik blogodra nem írtam, de ha legközelebb ilyen lehetőségbe futok mint ami itt van az unknown akkor már gond nélkül menni fog mert már tudom hogy megy..
    Az új blogodba pedig lehet bevárok pár fejit és jelentkezek majd. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell ilyesmiért bocsánatot kérni, én sosem várom el, akkor is írnák ha csak olvasók lennének és kommentek nem, csak löketet ad, amikor látom, hogy valaki írt.
      Szeretettel várlak ott is. Pontos időpontot nem tudok mondani, szeretném ha egy hónapnyi rész előre legyen írva és csak utána kezdenek neki, viszont jól haladok, eddig kettő van megírva és egy elkezdve:)

      Törlés