2017. január 1., vasárnap

2.évad - 11.rész


Vágyakozás


  A kapu ismerős recsegése biztosít róla, hogy jó helyen járok. Hónapokkal ezelőtt sikerült rávennie Li-nek, hogy eljöjjek vele a régi helyünkre, de olyan volt, mintha nem is lettem volna itt. Képtelen voltam koncentrálni és a barátaimra figyelni, most viszont én akartam jönni. Nem azért, mert nem bírtam tovább Harry társaságát, mivel az utóbbi három napban nagyon jó volt minden. Boldognak éreztem magam, szeretettnek, viszont még mindig kétségeim vannak, hogy ő tényleg engem lát-e vagy egy másik lányt, aki szeretné, hogy legyek. Nem akarom neki megint felhozni, mert a múltkor is láttam rajta, hogy aggódni kezdett értem. Inkább megjátszom, hogy minden rendben van, ami persze baromi nagy butaság, mivel megtiltotta nekem, hogy ilyet tegyek, de tudom, hogy egyszer majd annak is eljön az ideje, hogy megnyíljak neki, hogy kétségek nélkül közöljem vele mi bánt, de az kicsit még odébb van. 
  Ha minden igaz, akkor a többiek nem tudják, hogy jövök, így nekik is meglepetés lesz az, amikor pár másodpercen belül kivágom az ajtót, majd megjelenek előttük. Mély levegőt véve, nyomom le a kilincset, majd lépek be az ajtón. A beszélgetés elhal, majd mindenki felém kapja a fejét. Adam annyira meglepődik, hogy pislogással próbálja elhitetni magával, hogy csak a szervezetében lévő pia miatt hallucinál ide engem. Li mosolyogva néz, hiszen tisztában van vele, hogy nem könnyű kimozdulnom a konfotzónámból és újra a régi dolgaimra koncentrálnom. Fraddie az, aki megtöri a csendet, miután a kezében lévő üres dobozt az egyik sarokba löki, majd felpattanva sétál elém.
  - Hát téged is látni, Hercegnő - vigyorodik el, mire én csak a szemeim forgatom. - Már azt hittük, hogy a híres barátaidnak köszönhetően rólunk teljesen megfeledkeztél.
  - Barom - mutatok be neki. - És még mindig utálom, ha így hívsz - teszem hozzá, mire nevetve magához ölel.
  - Hiányzott a makacsságod, Brit - suttogja, hogy csak én halljam.
  - Nekem pedig a haverom - ölelem át szorosan. - Nem mindenki mondhatja, hogy van egy ilyen barom barátja, mint amilyen te vagy.
  - De te így szeretsz - kacsint rám.
  - Li - hallom meg Adam halk hangját - mondd, hogy nem képzelődöm - kéri kétségbeesetten. - Ugye tényleg itt van...?
  - Nem, Adam, nem vagyok itt, csak hallucinálsz - kapom ki a kezében lévő piát. - Azt hiszem neked egy kicsit sok lesz mára - kacsintok rá, majd a számhoz emelem az üveget és kiiszom belőle a maradékot.
  - Azt még meg akartam inni - jelenti ki szomorúan.
  - Így jártál, kishaver - nevet fel Li. - Azt hittem sosem érkezel meg, lassan azon voltam, hogy biztosan megfutamodtál és visszafordultál a Hercegedhez.
  Már tudom, hogy mi hiányzott a nyugis életemből eddig, ezek az idióták, akik szeretnek szívatni és szórakozni, mindent megtéve azért, hogy a másiknak az agyukra menjenek. Li pontosan tudja, hogy utálom, amikor ezt csinálja, de azt is, hogy sosem tudnék rá igazán haragudni, mert ő egy olyan személy, aki mindig ott van neked, ha szükséged van rá. Ez a két másik idióta, pedig közel áll hozzám, annak ellenére, hogy nem igazán beszéltünk az elmúlt időben. Freddie-vel mindig jól kijöttem, megértett és valahogy mindig sikerült jobb kedvre derítenie, de sosem volt közöttünk semmi, egyszerűen csak szoros barátság. Adam, hát róla nem is tudom, hogy mit mondjak. Valamikor évekkel ezelőtt hozzánk csapódott az egyik délután és azóta nem lehet lerázni, bár egyikünk sem bánja, mivel irtó vicces figura.
  - Herceg? Neked van valakid és én nem tudok róla, Hercegnő? Talán nem megtaláltad végre a nagy Ő-det? - vonogatja a szemöldökét. - Gyere ide és mesélj szépen, mindenre kíváncsi vagyok.
  - Pont úgy viselkedsz, mintha egy lány lennél, aki minden mocskos részletre kíváncsi - jegyzem meg, miközben levágódom mellé a kanapéra. - Különben, pedig nem hiszen, hogy magyarázattal tartozok neked, te sem avatsz be a dolgaidba - vonom meg a vállam.
  - Ácsi! - emeli fel az ujját - nem én vagyok az, aki hónapokra eltűnik, én meséltem volna, de nem voltál itt, ha Li-t kérded biztosan tud számodra néhány piszkos részlettel beszámolni az életemből. De ha te mesélsz, akkor talán én is fogok. 
   - Bocsi, de amikor találkozok a melletted ülő lánnyal, nem a te életed szoktuk megbeszélni, hiszen az unalmas... - biggyeszti le ajkát. - Azon kívül, hogy minden csajt megdugsz nem igazán történik veled sok minden, szívi - kacsint rá, mire ő csak morog egyet. 
  Míg én alig avattam be őt a részletekbe, addig ő minden egyes apróságot közölt velem, aminek következtében szerintem lepergett az elmúlt pár hete előttem, akár egy film. Míg ő mesélt, mesélt és csak mesélt, addig észrevettem, hogy Li folyamatosan bámul. Persze pontosan tudom, hogy ő mire kíváncsi, de azt is tudja, hogy ezt nem a fiúk előtt fogom vele megbeszélni. Lehet, hogy haverok, de azért jobb, ha nem tudnak mindent rólam.
  - Ne már haver, te is tudod, hogy az a csaj egy ribanc volt - nyög fel Adam. - Miután kijöttetek abból a szobából, mindenkire rámászott.
  - Mintha te annyira ellenezted volna - forgatja a szemeit. - Ha jól emlékszem, akkor ti sokkal több időt töltöttetek abba a szobába, mint mi - vigyorodik el. - Lehet, hogy ribanc, de egy menetre jó volt, vagy akár többre is - teszi hozzá, mire felnyögök. - Mi az Hercegnő, nem tetszik a téma? - fordul hozzám.
  - Tudjátok, én tényleg imádlak titeket, de rohadtul nem vagyok kíváncsi a nemi életetekre. Nem ezért jöttem ide, bár sejthettem volna, hogy ez lesz - veszem le a karját magamról, majd állok fel. - Levegőzöm egyet - jelentem ki, majd indulok el a kert felé.
  - Mi lett veled Brit, régen élvezted amikor beszámolót tartottunk? - kiált utánam, de én csak bemutatok neki. - Ugyan kislány, te nem ilyen vagy...
  Nem tudok rá haragudni ezért a beszólásért, de attól még utálom, ha éreztetik velem, hogy nem vagyok olyan, mint régen. Tudom, én magam is tisztában vagyok vele, de nem tehetek róla, és ezt ők is pontosan tudják, csak be vannak állva és ilyenkor kicsit elfelejtik, hogy én már nem vagyok az, aki voltam. Amikor arra emlékeztetnek, hogy nem vagyok a régi, mindig attól félek, hogy magával ragadnak az emlékek és nem fogok tudni szabadulni tőlük, átveszik fölöttem az uralmat. A kerítésre támaszkodva veszek lélegzek. Hallom, hogy valaki utánam jön, de mit sem törődve vele próbálom a lélegzésem szabályozni.
  - Nem úgy értettem, Brit - ölel át két kar. - Nem akartalak megbántani, sem felhozni egy olyan témát, ami neked rosszul esik - sóhajt fel. - Be vagyok állva és ilyenkor nem igazán gondolkodom, de...
  - Nyugi - helyezem kezem az övére - nem haragszom rád, csak kellett egy kis levegő - sóhajtok fel.
  - Tudod, ha a Herceged nem tud megnyugtatni vagy csak szükséged van egy barátra, akkor én itt leszek neked, mindig - nyom egy puszit az arcomra. - Sosem gondoltam volna, hogy egyszer lesz egy olyan csaj, akivel nem akarok lefeküdni - nevet fel. - Akitől csak barátságot akarok, ne értsd félre bejössz, meg minden, de nem tudok rád úgy tekinteni, te számomra a hugicám vagy és bármire képes vagyok érted, szóval ha a sztárocskád megbánt, nem fogom magam visszafogni...
  - Köszi, Freddie - fordulok meg a karjaiban.
  - Nem akarok semmit sem megzavarni srácok - hallom meg Li hangját - de én már nem bírom tovább elviselni a részeg Adamet, tehát mi - mutat rám - most szépen lelépünk - áll meg mellettünk. - Nekem szükségem van egy normális beszélgetésre a nap hátralevő részében, mivel ti kibírhatatlanok vagytok - mutat Freddiere.
  - Látlak még, ugye Hercegnő? - kérdi tőlem, figyelmen kívül hagyva Li duzzogását. Mosolyogva bólintok, majd nyomok egy puszit az arcára és lépek el mellőle, karon ragadva Li-t indulunk el.


***

  Ha van valami, amit nagyon utálok az a faggatás. Egyszerűen ki nem állhatom, ha valaki folyamatosan kérdezget olyan dologról, amiről én nem tudok beszélni és nem is akarok. Ilyen például az érzéseim. Persze tudom, hogy ő csak nekem akar jót, de az olyan kérdéseitől, hogy mit érzek iránta falra tudnék mászni. Nyögve emelem a párnát az arcom elé majd sóhajtok bele.
  - Ugyan már Brit! - nevet fel miközben kikapja a kezemből. - A legjobb barátnőd vagyok, tudni akarom a részleteket, na meg azt is, hogy melykőtöket kell seggberúgjam, hogy végre megnyíljatok egymásnak.
  - Ahhh - ülök fel morogva. - Egyikünket sem. És attól, hogy jóban vagyunk még semmi sem kell téged beavassalak - jegyzem meg. - Magánéletről, hallottál már? - vonom fel a szemöldököm.
  - Persze, hogy hallottam - forgatja meg a szemeit - de kicsi szívem, előttem nincs olyanod - kacsint rám. - Én mindent tudok rólad, és ezt is meg fogom tudni, bár abból, hogy ennyire nem akarsz róla beszélni, van egy olyan érzésem, hogy történtek dolgok köztetek és te zavarban érzed magad tőle.
  - Ugyan, miért kellene zavarban éreznem magam? - morgom az orrom alatt. - Hiszen semmi okom rá, csak az én fejemben van az, hogy nem engem lát miközben megcsókol vagy hozzám ér...
  - Ne már Brit - néz rám összeráncolt szemöldökkel - te is tudod, hogy ez nem igaz, csak az agyad próbál valamibe kapaszkodni, hogy ne engedjen téged az érzéseidre koncentrálni. Semmi értelme ennek és ezt te is tudod. Biztos vagyok benne, hogy erről is beszéltetek már, mivel látom a szemeidben, és ő jó hosszú monológot adott erre a megjegyzésedre, de te figyelmen kívül hagyod. Aranyom, megértem, hogy ezt érzed, nekem is lennének kétségeim. Libby hosszú időn át volt a szerelme és az normális, ha még mindig gondol rá, de ez nem azt jelenti, hogy mást nem szerethet. Te egy igazán szerethető lány vagy, csak ezt neked is el kellene fogadnod. Nem mást lát benned, hiszen te is tudod, hogy Libby tökéletes ellentéte vagy. Ő egy angyal volt, te pedig maga a kisördög, aki szeret rosszalkodni.
  - Elfelejtettél valamit - emelem fel az ujjam. - Már nem vagyok az a személy. Régen szerethető és aranyos voltam, aki tényleg minden hülyeségbe benne volt, de ma már nem vagyok az. Harry mellett el tudom magam engedni, de a falam még ott van, ami eltaszít attól, hogy az legyek, aki voltam. Láttad, hogy Adam és Freddie előtt is más voltam. Régen sosem zavart a szexről való beszélgetés, sőt igazán jót nevettem rajtuk, de most nem megy.
  - Dehogynem! - csattan fel. - Említetted azt a bulit, én is megyek rá és nincs más választásod, minthogy végre jól érezd magad és megmutasd a többieknek, hogy nem vagy te unalmas. Engedd meg nekik, hogy betekintést nyerjenek a régi énedbe, hidd el imádni fogják szívem - vigyorog rám. - Nem fogom engedni, hogy valamelyik sarokban üldögélj elbújva az emberek elől, mert az nem te vagy. Igen történtek veled dolgok, de csak az érzéseidtől félsz, nem az érintéstől és az élettől, csak a szerelemtől, amit Harry biztosan le fog győzni. Létezik szerelem azok után is, hogyha elkönyvelted magadba, hogy már nincs így.
  - Ha önmagam lennék, azon a bulin, akkor az este szexel végződne, és én másnap nem tudnék az emberek szemébe nézni, főképpen nem az övébe - nyögöm ki.
  - Ugyan miért? - vonja fel a szemöldökét. - A szex igazán jó dolog - vigyorog rám. - Csak szorosabbá tesz egy kapcsolatot, és hidd el, hogy nem lenne olyan ciki utána a szemébe nézni. Hiszen te az a lány vagy, aki mindenkit elvarázsol az ágyban - nevet fel.
  - Idióta! - dobom meg egy párnával.
  - Most miért? Tudod te is, hogy miket mondtak a srácok miután veled töltöttek egy éjszakát, tehát semmi szégyellnivaló nincs benne.
  - Nem akarok veled erről beszélni - nézek rá szigorúan. - Semmit sem fogok eltervezni a bulira, egyszerűen csak hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek, nem fogok semmit megakadályozni, de kezdeményezni sem...
  - Nem éppen így gondoltam, de a semminél ez is több, bízzunk benne, hogy a másik félnek több esze lesz és merészebb gondolatai - kacsint rám.

***

  Még mindig nincs nagy kedvem a bulihoz, de megígértem a többieknek és sajnos Li-nek is, hogy elmegyek. Utálom megszegni a szavam, így muszáj teljesítenem az ígéretem. Éppen ezért állok most a tükör előtt és nézem meg magam. Fekete, szoros nadrág van rajtam egy szintén ilyen színű szűk toppal. Nem öltöztem ki, de tudom, hogy ez is elég kihívó, főképpen, ha azt nézzük, hogy a top szinte teljesen átlátszó. A hajam hullámosan omlik a vállaimra, miközben ajkamon bordó rúzs virít, aminek köszönhetően az amúgy is fehér bőröm, még sápadtabbnak tűnik. 
  - Remélem nem azért jössz ilyen lassan lefelé, mert éppen azt próbálod kitalálni, hogyan mondhatod le a ma esti bulit - szólal meg Harry tekintetét le sem véve a tévéről. - Mert nem fog összejönni - tekint hátra, amit elérek. Ajkát mosolyra húzva mér végig, majd néz a szemeimbe. - Ó, szóval mégsem akarod lemondani - áll fel, majd sétál oda hozzám. - Te tudod - helyezi kezeit derekamra - ilyen felszerelésben, nem leszek nyugodt, míg én a színpadon éneklek majd - fogja meg a kezem majd kezd el az emeletre húzni, ahonnan pár másodperce jöttem le.
  - Talán nem tetszik, ami rajtam van? - vonom fel a szemöldököm, miközben követem őt.
  - Azt én egy szóval sem mondtam - rázza meg a fejét - de nem csak nekem fog, éppen ezért kell valami, ami közli a többiekkel, akik majd ki akarnak veled kezdeni, hogy te már tartozol valakihez. 
  Nem gondoltam volna, hogy így fog reagálni, de valahol mélyen elrejtve magamba, örülök neki, hogy ki akarja mutatni, hogy az övé vagyok. Bár szerintem ezt már mindenki tudja, de ő mégis szeretné, ha valahogy ki is tudná mutatni. Egyenesen a szobájába visz, majd a szekrénye előtt megállva, vesz ki belőle egy inget és adja a kezembe.
  - Komolyan? - nevetek fel, eléve tőle a ruhadarabot. 
  - Passzol az összeállításodhoz, és biztos vagyok benne, amíg ez az ing rajtad van senki nem kezd ki veled, amíg én nem tudok melletted lenni. 
  - Cuki vagy, amikor próbálsz ragaszkodó lenni - vigyorgok rá.
  - Én nem csak próbálok az lenni - kapja el a derekam - az is vagyok. Ami az enyém, ahhoz csak én érhetek hozzá - dönti az enyémnek a homlokát. - Gyönyörű vagy - néz a szemeimbe.
  - Hazudsz - suttogom. - Nem is öltöztem ki, ez nálam akár mindennapi is lehetne - rántom meg a vállam. 
  - Az lehet, de akkor is tudom, hogy sok pasit kell majd lekoptatnom rólad - kacsint rám. - Most pedig, menjünk, mert a többiek már ott várnak ránk. A lányok is jönnek, bár már beszéltél velük, de most esélyed lesz őket még jobban megismerni. 
  A kocsiban ülve mosolyogva gondolok arra, hogy a tükör előtt állva én magam is gondoltam arra, hogy talán kölcsön kellene kérjem az egyik ingét, hiszen illene az összeállításomhoz, és ő erre pont a kezeimbe nyom egyet, mintha a gondolataimba olvasott volna. Egy kicsit tartok ettől az estétől, ugyanis tudom, hogy pia nélkül nem fogom magam tudni elengedni, de sajnos ismerem magam annyira, hogy tisztában legyek vele, olyankor sokkal merészebb vagyok és talán tartok tőle, hogy túlságosan az leszek a ma este folyamán. Nem akarom, hogy olyat gondoljanak rólam, ami nem igaz, de szeretném, ha meglátnák azt az én is, ami igazán felszabadult, ami szórakoztató is tud lenni.
  Igazság szerint nekem fogalmam sincs, hogy kinél lesz a buli és valószínűleg nem is jöttünk volna el, ha Harryék nem lépnek ma fel. Igaz ez nem az ő műfajuk, de egyszer mindent el kell kezdeni. És különben is a fiúkat ismerve, nem hagyták volna ki, mivel csak pár számot kell énekelniük, az idő többi részében, pedig bulizhatnak a régi ismerőseikkel. Layla biztosított róla, hogy bírni fogom őket, mivel jófejek és viccesek. Hát arra kíváncsi vagyok, bár van egy olyan érzésem, nem velük leszek elfoglalva az este folyamán. 
  Már mindenki ott volt, mire megérkeztünk. A lányokat még nem igazán ismerem rendesen, de eddig mindegyiküket bírtam, szóval szerintem jól megleszünk, míg a fiúk énekelnek. Perrie igazán kedves, és jól kijövök vele, ahogy Eleanorral is. Sophiával sincs semmi baj, de ő valahogy nem igazán próbált közeledni hozzám. 
  - Örülök, hogy te is itt vagy - szólal meg mellettem El. - Sokat jelent Harrynek, hogy itt vagy. Fontos vagy neki, nem igazán szokta kölcsönadni az ingeit senkinek sem - kacsint rám.
  - Öm, értem - mondom zavartan. 
  - Tudod, én kicsi kora óta ismerem azt az idiótát, és kb mindenki mást is. Pontosan tudom, hogy mikor mi játszódik le benne, ahogy most is - mosolyog rám. - Lehet, hogy neked kétségeid vannak vele szemben, ami normális is, de most figyelj rám és hallgasd végig, hogy én mit látok rajta, ha ránézek. 
  - Erre igazán semmi szükség... - motyogom, de nem hagyja, hogy befejezzem.
  - De, mivel azt is látom, hogy bizonytalan vagy és ne is tagadd - neveti el magát. - Harry segítőkész és igazán aranyos egyéniség. Akik fontosak számára, mindig segít rajtuk és ott van mellettük, ha szükséged. Ők talán fontosabbak is az életénél... Tapasztaltam és az évek során láttam is. Fontos vagy neki. A szemei mindig csillognak ha rádnéz, és mosolyog ha felhozódsz egy beszélgetésbe. Nem tudom benned mi játszódik le, mivel nem igazán ismerlek, csak hallásból, de tudnod kell, hogy fontos vagy neki és meg fog téged védeni akár az élete árán is.
  - Nem akarom, hogy baja essen - suttogom. - Tudod, hogy nem vagyok könnyű eset és azt is, hogy mi volt velem... nem akarom, hogy miattam történjen vele valami.
  - Harry erős, ahogy a többiek is - jelenti ki. - Hidd el, Libby már megpróbálta ezt egyszer és nem sikerült neki, Harry akkor is bele fog avatkozni, ha te megtiltod neki, de nem fogod, hiszen te magad is bosszút akarsz állni azért, amit tettek. Engedd, hogy azt tegye, amit szerinte tennie kell és ne haragudj rá, ha magát sodorja veszélybe, mert mindezt csak a számára fontos személyek miatt teszi.
  Nem tudom, hogy ezzel mit akart elérni El, de ahogy látom, ma mindenki arra megy, hogy elhitesse velem Harry engem lát és nem egy másik személyt. A többiek is ugyanezt tették. Mindenki megpróbált valahogy rávilágosítani, hogy fontos vagyok neki. amit én magam is tudok, és nem ezzel van a baj... egyszerűen én nem akarom elhinni, hogy ez lehetséges, de bízom benne, hogy valamikor ez is sikerülni fog, hiszen sokkal közelebb engedtem magamhoz. 
  Ha jól számolom akkor már a harmadik kört iszom, de annyira még nem vagyok részeg. Most éppen abban a fázisban vagyok, amikor elengedem magam és nem foglalkozom a bennem felmerülő kérdésekkel, csak az számít, hogy jól érezzem magam. 
  - Ott jön a Herceged, azt hiszem én megyek és megkeresem valahol azt a cuki srácot, akit az előbb láttam - kacsint rám Li, majd hagy magamra.
  Mosolyogva nézek Harryre, akinek a kezében egy sörösüveg található. Karjaimat a mellem alatt összefűzve várok rá, ugyanis nem könnyű átfurakodnia az embereken, mivel mindenki gratulál neki. Nevetve karom át a nyakát, amikor végre ideér hozzám.
  - Jól érzed magad? - hajol hozzám közelebb, hogy halljam, amit mond.
  - Most, hogy itt vagy sokkal jobban - vigyorgok rá. Erről beszéltem, merészebb vagyok és mindent kimondok, amit gondolok. Ezt mindenki szerette bennem, régen ehhez nem volt szükségem piára, de úgy érzem, hogy talán jobb, hogy nem a nap minden percében viselkedem így, hiszen néha Harry mondataitól is zavarba tudok jönni, semmi szükség nem lenne, hogy még az enyémek is előkerüljenek. - Jók voltatok.
  - Mosolyogsz - jegyzi meg. - Azt hiszem most először látok olyan csillogást a szemeidbe, amikor úgy tűnik minden rendben veled és tényleg élvezed az életed - vigyorog. - Talán többször kellene italt adjak neked - gondolkodik el, miközben szorosabban húz magához.
  - Az csalás lenne, és különben is, most kezdem azt hinni, hogy a másik oldalam nem is tetszik neked - biggyesztem le az ajkam. - Jobban szeretnéd, ha mindig ilyen lennék, mint most? - kérdem halkan.
  - Brit - sóhajt fel. - Ne beszélj butaságokat. Persze ez az én jobban tetszik, hiszen sokkal felszabadultabb vagy, de ez nem azt jelenti, hogy a csendes és néha vadabb éned nem jön be - néz a szemeimbe. - Ne kételkedj magadba, mert úgy vagy számomra fontos, ahogy megismertelek, nem pedig amilyen voltál - jelenti ki.
  - Akkor ezt vehetem úgy, ha holnap már nem leszek ilyen merész, nem fog hiányozni? - nevetek fel. - Vagy talán szeretnéd, hogy mindig ilyen legyek, amikor kettesben vagyunk - túrok a hajába, mire felmordul.
  - Be kell vallanom tetszik a bátorságod - kacsint rám - de ha így folytatod, azt hiszem hamarabb le kell lépnünk innen, ugyanis nem fogok bírni úgy a közeledben lenni, hogy ne érjek hozzád, amit a többiek biztosan nem hagynának szó nélkül... 
  - Nem fogok ma éjjel veled lefeküdni Styles - rázom meg a fejem kuncogva. - Eszem ágába sincs...
  - Tényleg? Fel sem merült benned a gondolat? - hajol hozzám közelebb, minek következtében az ajkaink szinte teljesen összeérnek. Bólintok. - Hazudsz, amíg a színpadon voltam kétszer is benne volt az a csillogás a szemedbe, ami azt jelenti, hogy vágysz rám.
  - Azt én sosem tagadtam, hogy vonzódom hozzád, csak annyit mondtam, hogy nem fogok veled lefeküdni.
  - Nem is kell, nem csak úgy érezhetjük jól magunkat. Nem kell ahhoz lefeküdjünk, hogy örömöt szerezzek neked, sőt... minden egyes tettünk arra fog késztetni, hogy jobban vágyjunk a másikra és mikor bekövetkezik az a nap, akkor sokkal jobb lesz minden, mintha most tennénk meg.
  - Nyálas vagy - húzódom el tőle. - Bár igazad van, de attól még nyálas és perverz...
  - Egy szót sem mondtam, amivel perverznek látszhatnék - neveti el magát.
  - Elég a szemeidbe néznem. Emlékszel, már nem egyszer mondtad, hogy a szemeim elárulnak, hát nem csak engem, hanem téged is.
  - Igazad van - biccent felém - ha tudnád, hogy mi jár a fejemben, biztosan nem lennél ilyen nyugodt a karjaim között - jelenti ki mély hangon. - Nem akarod te tudni, hogy mi játszódik le bennem - vezeti tekintetét az ajkamra.
  - Mi van ha tévedsz? Mi van, ha azt szeretném, hogy megmutasd nekem azokat a dolgokat, ami a fejedben játszódik? - vonom fel a szemöldököm.
  - Éppen most mondtad, hogy nem akarsz velem lefeküdni, és ha elkezdeném, nem biztos, hogy le tudnék állni - morogja.
  - Miért nem próbáljuk ki? - hajlok a füléhez, majd harapok rá a cimpájára.
  A következő pillanatban arra eszmélek fel, hogy a hátam a fához szorul, miközben Harry teljes testével szorít neki, míg ajkait az enyémre tapasztja. Mosolyogva veszem tudomásul, hogy felébresztettem benne az alvó démont. Ez a csók most más, mint a többi, de nem csak a részéről, hanem az én részemről is. Egyik karjával a hajamba túr, a másikkal pedig a derekam öleli, míg én mindkét kezem a tarkóján tartom. A csókunkba morog, amik lábaimmal átölelem. Bele se akarok gondolni, hogy ez kívülről, hogy néz ki, hiszen biztos vagyok benne, hogy sokan azt hiszik a szegény lányt éppen egy fánál rontják meg. Nem egy tekintetet érzek magunkon, de kicsit sem foglalkozom velük. Mindenki azt akarta, hogy merész legyek és mutassam ki az érzéseim, hát most pont azt teszem. Kimutatom, hogy mit érezek iránta ebben a percben. Vágyat. Mérhetetlen vágyat.
  - Talán ezt nem itt kellene folytatni - válik el tőlem Harry, továbbra is szorosan maga és a fa közé szorítva. 
  - Igazad van - fonom le róla lábaim. 
  - Emlékszel mit mondtam neked pár napja? - vigyorog rám, mire én megrázom a fejem. - Szeretem a vadabb éned, ez is pont olyan - kacsint rám. - De ennek nem egy bulin van helye, hanem ott ahol nincsenek kíváncsi szemek - néz a szemeimbe.
  Egy percre újra tininek éreztem magam, és Harryt pedig csak egy srácnak, akivel az éjszakát fogom tölteni. De persze ez is egy pillanat alatt szertefoszlott, hiszen felébredt a bennem lakozó kétség és újra kreálni kezdte a lehetőségeket, ami számomra nem igazán jelentettek jót.
  - Na végre, már azt hittük elvesztettek - nevet fel Louis, amikor a társaságukhoz csapódunk. Magamon érzem az összes lány tekintetét, de én csak zavartan sütöm le a tekintetem. 
  - Hé - nyúl a álam alá Harry, majd fordítja maga felé a fejem. - Semmi rosszat nem csináltunk, csak csókolóztunk. Ne foglalkozz velük, csak meglepettek, hiszen rég láttak tőlem ilyet - néz a szemeimbe. Sejtettem, hogy ez történik, de valahogy úgy érzem, nem csak miatta ilyen meglepettek. Nekem is közöm van ehhez az egészhez. Az agyamban mégis csak egy kérdés bukkan elő: És fogunk? Harry mintha olvasna a gondolataimba, közelebb hajolva hozzám teszi hozzá. - Még.
  - Alakul valami a levegőben - húzogatja Tomlinson a szemöldökét, minket bámulva. - Ó végre, az én kedvesem újra élni fog, eljött már az ideje.
  - Te sosem tudod mikor kell befogni a szád! - morogja a göndör.
  - Eddig el volt zárva a rossz énem, hadd éljen egy kicsit, amíg még lehetséges - kacsint ránk.
  - Igazán? Eddig el volt zárva, már bocs Louis, de szerintem eddig is egy hatalmas paraszt voltál - szólalok meg, ezzel mindenkit meglepve.
  - Visszatért a vadmacska! - vigyorog rám. - Azt hiszem élvezni fogom az este hátralevő részét.
  Az egész testem megfeszül, hiszen tisztában vagyok vele, hogy nem csak Harryt fogja a beszólásaival kínos helyzetbe hozni, hanem engem is. A göndör ismét a fülemhez hajol, majd gondolataimat elterelve újra megszólal.
  - Mi is jól fogjuk magunkat érezni, amit lelépünk innen - suttogja a fülembe, majd egy csókot nyom a nyakamra.


Sziasztok! Tudom, hogy rég volt rész és most sem tudom megmondani, hogy a többi mikor érkezik, mivel január végén vizsgáim lesznek, megint és arra kell készülnöm, viszont februárban, két blogom fejezem, de ide is hozok egy részt biztosan. És ha az a két blog befejeződik, akkor csak ezzel kell majd foglalkoznom, ami menni fog. Persze akkor sem lesznek gyakran részek, de kéthetente ígérhetek. Remélem tetszett a rész és a következő is tetszeni fog. Pikánsabb lesz, kicsit jobban bele fogok menni a részletekbe, vagyis megpróbálok. Tony is benne lesz, és Brit is megtudja, hogy miért kell Harryvel menjen az utazásukra a fiúkkal. További szép napot, és Boldog Új Évet, minden olvasómnak! Köszönöm a múlt évi biztatásokat, remélem ebben az évben is számíthatok rájuk!

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett!:) Neked is boldog új évet!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!
      Így kicsit megkésve, de köszönöm!

      Törlés